Szektor történelem ‒ 23. század

A 23. században az emberiség az addig sosem látott együttműködésnek hála rendkívüli ütemben fejlődik: Sok-sok technológia jelenik meg, javul, majd tűnik el; vagy azért, mert elavul, vagy mert betiltják. Tovább folytatódik a Földön kívüli kolóniák létesítése a Naprendszerben, illetve az Alfa Centauri rendszerben is, ahová 2204-ben indul el a kolonizáló hajó, fedélzetén a sztázisban utazó 1.521.645 telepessel, és a 317 fős legénységgel. 2213-ban sikeresen megérkeznek, és a hajó darabjaiból megalapítják az első exo-kolóniát, melyet a körülmények miatt Stormville-nek neveznek el.

Otthon, a Földön egy újabb globális probléma válik egyre aktuálisabbá: a bolygó mágneses pólusai megfordulni készülnek, és az elkövetkező években a mágneses mező szinte teljesen el fog tűnni. Az esetlegesen ebből következő katasztrófák elkerülése miatt az Unió tudósai megterveznek egy globális plazma pajzsot, ami helyettesíti a természetes mágneses mező védelmező feladatait, és a Föld továbbra is védett maradhat a kozmikus sugárzásokkal szemben.

A század közepén áttörést érnek el a hiperhajtómű fejlesztésekben, és a projekt új erőre kap: 2249-ben az újabb tesztrepülés sikerrel záródik, mindössze kilenc óra alatt megtéve a Föld-Mars távot. Ezek után a meglévő űrhajókat az Unió folyamatosan felszereli az új rendszerrel, és elterjed a hipertérhajók fogalma is: hajók, melyek a hipertérben közlekednek.

A 2260-as évektől kezdve ennek a fénynél gyorsabb csillagközi utazásnak köszönhetően még nagyobb ütemű kolonizálási időszak kezdődik: az emberek meglátogatják a Barnard-csillagrendszert is, ahol hatalmas meglepetésre egy Föld-szerű bolygót találnak, melyet Menedéknek neveznek el. Az ezzel szomszédos kőzetbolygót lakhatatlannak találják, de erre az időszakra jellemző túlzott lelkesedés fűtötte az embereket, így megpróbáltak rajta egy minden eddiginél extrémebb terraformálási módszert, amely miatt a bolygót Úttörőnek nevezik el. A folyamatok között szerepelt a tengely körüli forgás elindítása hiperhajtóművek segítségével, valamint a mag megolvasztása rendkívül erős gammasugárvetőkkel. A kísérlet kudarcba fullad, és 2266-ban elhagyják az immár instabil és felforrósodott bolygót. Néhány évvel később két vállalkozó szellemű milliárdos azonban mégis megpróbálja megmenteni, oázisokat kiépítve a sarkokon, melyeken geotermális stabilizátorokat is építenek, egyben tartva ezzel az égitestet.

Az elkövetkező években sikeresen kolonizálják a Szíriusz rendszert is, és elterjed az ember lakta csillagrendszereket magába foglaló Szektor elnevezés is. 2293-ban felfedezik az első féregjáratot a Naprenszer és a Szíriusz közti térben, amely a Tau Ceti csillag közelébe lyukad ki.

A század végére a történelmi léptékben mérve hirtelen megugrott kolóniák száma nagy nyomást helyez a relatíve fiatal Unióra, amely ekkor még nem képes központilag kielégíteni minden koloniális igényt. A legrégebbi Naprendszeren kívüli telepeken, az Alfa Centauri rendszerben egyre erősödni kezdenek a kiválással foglalkozó gondolatok, melyek a következő század elejére újabb fegyveres konfliktust eredményeznek…