Szektor történelem ‒ 24. század

A 24. század legfontosabb eseménysorozata az emberiség eddigi legnagyobb konfliktusa, a második űrháború, valamint az ezek után a két másik frakció, a Független Kolóniák és a Kereskedelmi Szövetség megalakulása.

Az Unió központilag, a Földről próbálja irányítani az összes helyi, és más rendszerekben lévő kolóniáját, amely túl nagy falatnak bizonyul, így az Alfa Centauri és Barnard-csillagnál lévő telepesek elégedetlensége a század elejére közelít a kritikus állapothoz. 2306. végén e két rendszer tárgyalni is kezd egymással, és eldöntik, hogy függetlenedéssel fenyegetik meg az Unió vezetését, amennyiben nem javítanak sürgősen a helyzeten: elsősorban több beleszólást kívánnak a saját ügyeikbe, és hogy bizonyos esetekben önálló döntéseket is hozhassanak.
Nem számítanak rá, hogy az Unió csak úgy belemegy a feltételeikbe, ezért elkezdik a hadereiket is fejleszteni, felkészülvén a legrosszabbra.

2307-2315 között a felek sok tárgyaláson esnek túl, de érdemi eredményt egyik sem hoz, mivel egyikük sem hajlandó engedni a feltételeiből. Ekkorra a függetlenedési vágy az alfa centauri és barnardi polgárokban eléri a kritikus pontot, amit az Unió is érzékel, így 2316-ban titokban rendfenntartó seregek indulnak a Naprendszerből a két lázadozó rendszer felé. A titok azonban kiszivárog, és így a közeledő erőket észlelve az Alfa Centauri rendszer azonnali hatállyal beszüntet minden dinamium* szállítmányt a stabil uniós rendszerek felé.
A várt hatás azonban elmarad, sőt: az Uniónak ezen a ponton lesz elege, és rendfenntartó seregeit nyíltan ráküldi az Alfa Centauri és Barnard-csillagrendszerekre. 2317-ben megérkeznek, és látszólag helyreállítják a rendet, minden ellenállást erővel semlegesítve.

Egy feszült időszak következik, amiben a katonai erővel fenntartott békében a telepesek passzív ellenálláshoz és terrorizmushoz folyamodnak. Különböző csoportok próbálnak minden dinamium szállítmányt szabotálni, több-kevesebb sikerrel. Ezekben az években az Unió aggresszív propagandával akarja befolyásolni az embereket, hogy lojalitást próbáljon nevelni beléjük, de a helyi lázadók is hasonló taktikát alkalmaznak, hősnek lefestve magukat, amit a lakosság nagy része be is fogad. Az ellentétes nézetek rengeteg utcai összecsapást is eredményeznek a telepesek között, újabb lehetőségeket biztosítva így a lázadóknak az elfoglalt uniós rendfenntartókkal szemben.

2350-2352 között az ellenállás több jelentős sikert ér el: megsemmisítik a fő dinamium bányákat, lassan megbénítva ezzel az Uniót, mely így már nem tud szabadon mozogni a csillagok közt.
2354-ben érzik úgy a lázadók, hogy az Unió már nem fog tudni több erősítést küldeni otthonról, így nyílt akcióba kezdenek: puccsokat követnek el a koloniális vezetésekkel szemben. Ekkor kezdődik meg a valódi háború. A puccs csak a Barnard-rendszerben sikeres, de az Unió a maradék dinamiumkészleteivel elindul a Menedék bolygó felé fő flottájával, élén a zászlóshajóval, a USFS Atlasszal.

A támadó erők azonban meglepő vereséget szenvednek a barnardi bolygónál, rejtélyes módon elveszítve az Atlast is, melynek roncsa a Menedékbe csapódik.
Ezzel a Barnard-csillagrendszer kivívja függetlenségét, és békét köt az Unióval, kilépve abból. A békeegyezmény azonban egy fontos kitételt tartalmaz: akkor fogadja el az Unió függetlenként őket, ha nem segítik semmilyen formában korábbi szövetségesüket, az Alfa Centauri rendszert.
Megtudván, hogy az uniós flotta nagy része megsemmisült a zászlóshajóval együtt, a telepesek az Alfa Centauri rendszerben végül totális lázadást robbantanak ki, minden eddiginél nagyobb létszámban indítva utcai harcokat mindenfelé a kolóniákon.

2360-ra azonban már mindkét fél erősen érzi a veszteségeket: a telepesek kifogyóban vannak élelemből, az Uniónak pedig semmi dinamiuma nem marad, így 2366-ban végül megköttetik a Centauri Paktum, véget vetve ezzel a háborúnak.

A Centauri Paktum kimondja, hogy az Alfa Centauri rendszer köteles dinamiumot szállítani az Uniónak, cserébe ők pedig azt kapnak az Uniótól, amit csak akarnak, mely eleinte főleg vízben, élelmiszerben, és luxuscikkekben merül ki. A csere minden második sztenderd évben történik egy véletlenszerű ponton az Alfa Centauri és a Naprendszer közti űrben. Ha bármelyik fél felrúgja a megállapodást, az azonnali háborút jelent, ahol a sértett fél mellé áll a Barnard-csillagrendszer, mint szövetséges. Ez a paktum tartja fenn azóta is a békét a Szektorban.

A háború hivatalos lezárása utáni helyzetre reagálva a felek azonnal új tervekbe fognak. Az Alfa Centauri rendszerben tevékenykedő és odavándorló iparmágnások megkezdik a szorosabb együttműködést, és a kormányzásuk alá fogják a kolóniákat.

A viszonylag közeli Ross 128 rendszer nem ad otthont ugyan különösebben lakható bolygóknak, de nyersanyagokban gazdag, és nincs nagy távolságra a függetlenedett rendszerektől: főleg ezért indít az Unió egy gyors kolonizációs programot ide, hogy közelebbről figyelhesse a kiváltakat. Ezt az Alfa Centauri nem hagyhatta, így ők is elindulnak a Ross 128 felé, hogy az Uniót beelőzve megszerezzék azt. Mindenkit meglepve azonban a felkeléseket korábban vezető egyik mágnáscsalád, az Ivanovok kolonizálják a rendszert a többiek előtt. Mikor az alfa centauri és uniós kolonizálók megérkeznek nagyjából egyidőben 2366-ban, a rendszerben már épülnek az Ivanov kolóniák és kiépült a védelem, így az érkezők nem tehetnek mást, mint hogy visszafordulnak.
Az Alfa Centauri vezetői azonban tudják, hogy egyedül nem elég erősek az Unióval szemben, ezért egyezséget ajánlanak a Ross 128-nak, ezzel 2367-ben megalakul a Kereskedelmi Szövetség. A Barnard-csillagrendszerben lévők pedig elkezdik magukat egységesen Független Kolóniáknak hívni.

A század hátra lévő részében a hatalmak fegyverkezési versenybe fognak: épülnek a hajók, köztük a KSZ-es MAS Kronosszal és az új uniós zászlóshajóval, a USFS Atlas II-vel, miközben további új technológiák is megjelennek. Fellendülnek a gazdaságok, és a népességnövekedés is kezd felgyorsulni a kolóniákon. A század végén az emberiség ismét a fejlődésre koncentrálhat – igaz már nem egységben, hanem három részre szakadva.

Szektor történelem ‒ 23. század

A 23. században az emberiség az addig sosem látott együttműködésnek hála rendkívüli ütemben fejlődik: Sok-sok technológia jelenik meg, javul, majd tűnik el; vagy azért, mert elavul, vagy mert betiltják. Tovább folytatódik a Földön kívüli kolóniák létesítése a Naprendszerben, illetve az Alfa Centauri rendszerben is, ahová 2204-ben indul el a kolonizáló hajó, fedélzetén a sztázisban utazó 1.521.645 telepessel, és a 317 fős legénységgel. 2213-ban sikeresen megérkeznek, és a hajó darabjaiból megalapítják az első exo-kolóniát, melyet a körülmények miatt Stormville-nek neveznek el.

Otthon, a Földön egy újabb globális probléma válik egyre aktuálisabbá: a bolygó mágneses pólusai megfordulni készülnek, és az elkövetkező években a mágneses mező szinte teljesen el fog tűnni. Az esetlegesen ebből következő katasztrófák elkerülése miatt az Unió tudósai megterveznek egy globális plazma pajzsot, ami helyettesíti a természetes mágneses mező védelmező feladatait, és a Föld továbbra is védett maradhat a kozmikus sugárzásokkal szemben.

A század közepén áttörést érnek el a hiperhajtómű fejlesztésekben, és a projekt új erőre kap: 2249-ben az újabb tesztrepülés sikerrel záródik, mindössze kilenc óra alatt megtéve a Föld-Mars távot. Ezek után a meglévő űrhajókat az Unió folyamatosan felszereli az új rendszerrel, és elterjed a hipertérhajók fogalma is: hajók, melyek a hipertérben közlekednek.

A 2260-as évektől kezdve ennek a fénynél gyorsabb csillagközi utazásnak köszönhetően még nagyobb ütemű kolonizálási időszak kezdődik: az emberek meglátogatják a Barnard-csillagrendszert is, ahol hatalmas meglepetésre egy Föld-szerű bolygót találnak, melyet Menedéknek neveznek el. Az ezzel szomszédos kőzetbolygót lakhatatlannak találják, de erre az időszakra jellemző túlzott lelkesedés fűtötte az embereket, így megpróbáltak rajta egy minden eddiginél extrémebb terraformálási módszert, amely miatt a bolygót Úttörőnek nevezik el. A folyamatok között szerepelt a tengely körüli forgás elindítása hiperhajtóművek segítségével, valamint a mag megolvasztása rendkívül erős gammasugárvetőkkel. A kísérlet kudarcba fullad, és 2266-ban elhagyják az immár instabil és felforrósodott bolygót. Néhány évvel később két vállalkozó szellemű milliárdos azonban mégis megpróbálja megmenteni, oázisokat kiépítve a sarkokon, melyeken geotermális stabilizátorokat is építenek, egyben tartva ezzel az égitestet.

Az elkövetkező években sikeresen kolonizálják a Szíriusz rendszert is, és elterjed az ember lakta csillagrendszereket magába foglaló Szektor elnevezés is. 2293-ban felfedezik az első féregjáratot a Naprenszer és a Szíriusz közti térben, amely a Tau Ceti csillag közelébe lyukad ki.

A század végére a történelmi léptékben mérve hirtelen megugrott kolóniák száma nagy nyomást helyez a relatíve fiatal Unióra, amely ekkor még nem képes központilag kielégíteni minden koloniális igényt. A legrégebbi Naprendszeren kívüli telepeken, az Alfa Centauri rendszerben egyre erősödni kezdenek a kiválással foglalkozó gondolatok, melyek a következő század elejére újabb fegyveres konfliktust eredményeznek…

Szektor történelem ‒ 22. század

A 22. században történtek teremtették meg a könyvbéli világ alapjait.

A század elején visszaértek az Alfa Centauriba küldött szondák adatai a Földre, és bebizonyosodott, hogy van ott egy folyékony vízzel borított bolygó, melyet később Olümposznak neveztek el a folyamatos viharok és az egyetlen vízszint fölé érő hegy után. Lelkes tudósok százai ugrottak volna fejest a projektbe, ám ezzel várniuk kellett.

2110. december 3-án digitális katasztrófa sújtja a világot: az internet összeomlik. Az utókor által a csak nagy információs összeomlásnak nevezett esemény kereteiben a világhálót egyben tartó infrastruktúra leáll. A katasztrófa miatti óriási adatveszteség következményeként sosem derült ki, mi okozhatta a „net” végét: talán kibertámadás volt, talán napkitörés… egy biztos: ennek következtében a modern civilizáció térdre kényszerült. Az összeomlás magával rántotta az eddigre a gazdaságukat teljesen az internetre építő nagyhatalmakat is, mint az Egyesült Államok vagy Kína.

Két hónapig az emberiség szinte visszazuhant a sötét középkorba, miközben a szakemberek gőzerővel dolgoztak a megoldáson: a múlt század végén kifejlesztett kvantum kommunikáción. 2111. február 7-ére elkészült az új fő hálózat, és elindult az új világháló, a quantumnet, mely azóta is üzemel ‒ immár az egész Szektor területén.

A megpróbáltatásoknak azonban korántsem volt vége. A hatalmi űrt Oroszország agresszív módszerekkel próbálta betölteni, és bevonult a meggyengült Amerikába, amit a világ többi része nem nézett jó szemmel. Ez vezetett a harmadik világhábórúhoz, amit az első űrháborúnak is neveznek, és 2122‒2131 között zajlott.

A háború végén az európai erők kerültek ki győztesként, és a földi nemzeteket egyesítve 2131. augusztus 1-jén megalakították a csak Uniónak nevezett globális föderációt.

Ez az új egyesülés korábban sosem látott lendületet adott a többek közt a fejlesztéseknek is, és néhány rövid éven belül folytatódtak a háború miatt félbeszakadt űrprogramok.

A század közepén megérkeznek az emberiség első csillagközi utazói az Alfa Centauri rendszerbe, ahol felfedeznek egy rendkívül különleges, mágneses tulajdonságokkal rendelkező ultranehéz elemet: a dinamiumot, mely hatalmas lökést ad az eddig csak elméletben létező, fénynél gyorsabb utazást lehetővé tévő hiperhajtómű kifejlesztésének.

A 22. század végére az Unió kolóniát alapított a Marson, eljutott a szomszédos csillagokhoz, és megépítette az első hiperhajtóművet, aminek azonban az első tesztrepülése kudarcba fullad 2194-ben, emiatt egyelőre inkább az űrhajókba szánt fúziós reaktorok továbbfejlesztésére fókuszálnak. Megkezdődik az első kolonizációs korszak is, amely egészen a következő század első negyedéig kitart.

Dedikálások és könyvfesztiválok

Ahogy a könyv Facebook-oldalán is jeleztük, elmentünk a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra  2017. április 22-én az Ad Librum Kiadó által biztosított dedikálási lehetőség keretei között. A könyvfesztiválon hatalmas tömeggel és rengeteg könyvvel találkoztunk, és természetesen a hozzánk érkezett érdeklődőkkel is!

Buzdító tapasztalat volt látni, hogy mennyi embert érdekelnek még mindig a regények és az olvasás, ami után újult erővel vetettük bele magunkat a könyv folytatásába, valamint a marketinggel kapcsolatos dolgokba. Ennek hála hamarosan megjelenik majd a Mensa HungarIQa Asztallap kiadványában is egy rövid leírás a könyvről, amit majd a három hónappal későbbi számban egy részletes elemzés követ. Ezenfelül reméljük, hogy hamarosan megérkeznek az első bloggerek általi értékelések is, ahogy számítunk az egyre gyarapodó olvasói véleményekre is.

Legközelebb 2017. június 10-én a 88. Ünnepi Könyvhéten dedikálunk, amire elkészült a könyv Facebook-oldalán egy esemény is. Reméljük, hogy minél többen eljöttök mind a dedikálás, mind a könyvről szóló vélemények megosztása miatt!

Szektor történelem ‒ 21. század

Háttérinformációk A Szektor krónikái univerzumának emberi történelméről a 21‒26. században, melyek ismeretével még érdekesebbé válhat a könyvben lévő időszak. Ebben a bejegyzésben a 21. század legfontosabb eseményei szerepelnek.

A könyvben megírt 2500-as évekből visszanézve a 21. század kezdetlegesnek, de ugyanakkor érdekesnek is tűnik.

Számos alapvető technológia első változata ebben az időszakban jelent meg.

A század első felében a fejlődés soha nem látott ütemben száguld előre: elterjednek a 3D-nyomtatók, megjelennek az igazi mesterséges intelligenciák a kvantumszámítógépeknek köszönhetően, beindul az első fúziós erőmű; ugyanakkor az internet megállíthatatlan terjedése minden egyes használati tárgyra egyre kezelhetetlenebbé válik. A 2040-es évek elejére sikerül a globális felmelegedést is megfékezni.

Az űrkutatásban is nagy előrelépések történnek: a nemzetközi űrállomás minden tervezett része elkészül, újabb holdraszállást is véghez visznek, és később egy létesítmény is épül a Holdra. A Marsra is eljutnak az első emberek, valamint a Földön kívüli életet is felfedezik a Naprendszer gázóriásainak több holdján is.

A század második felében is nagy dolgok történnek. 2056-ban felfedezik, hogy az azonnali információtovábbítás mégis lehetséges összefonódott kvantumpárokkal. A túlnépesedésre a sok közül az egyik megoldásként elindul a Mars kolonizációs program, ami magába foglalja a terraformálást is, és ezzel együtt a mesterséges gravitáció gerjesztésére is új módszereket kezdenek kidolgozni. Felszállnak az első csillagközi szondák a legközelebbi csillagrendszerek, a Proxima és Alfa Centauri feltérképezése végett.

A század végére a Földön az élet minősége sokat javul, de még mindig fennállnak a korábbi problémák, egy újabb, a túlnépesedés társaságában. A fejlett világban a magánélet mint fogalom kezd eltűnni, mivel az internet mindenhová befészkeli magát, és adatokat továbbít az emberek minden apró tettéről, amihez ők maguk is aktívan hozzájárulnak, közben digitális hulladékkal teleszórva a világhálót. Eközben az igény a magánéletre viszont továbbra is él, egyre nagyobb ellenszenvet ébresztve így a felhasználókban.

A globális nemzetközi békét minden eszközzel próbálják fenntartani, de az érdekellentétek egyre jobban kirajzolódnak. Az emberiség úgy lép át a 22. századba, hogy teljesen bizonytalan abban, mit hoznak az elkövetkező évek.

Könyvmegjelenés, könyvbemutató és könyvfesztivál

Az utóbbi hetek nagyon mozgalmasan teltek!

Hivatalosan is megjelent A Szektor krónikái – Felbukkanás, amiről az Ad Librum Kiadó is hírt adott.

Végre a saját kezünkben tarthattuk művünket. Hát, valóban nagyszerű érzés látni, hogy amit az ember alkotott, végre fizikai formát öltött, és újult lelkesedéssel vetettük bele magunkat a többi tennivalóba, valamint a könyv népszerűsítésébe.

A könyv megjelenésével kapcsolatban Könyv Gurunak is interjút adtunk, valamint egy ízelítő is megjelent a könyvünkből.

Az interjúkérdésekre válaszolni nagyon izgalmas volt! Teljesen egyedi élmény olyan dolgokra reagálni, amit egy külső szemlélő tett fel, aki még nem ismeri A Szektor krónikáit, és több dologgal is meglepett minket! Érdekes volt elgondolkodni azon, hogy például mi emelné ki a művünket a többi sci-fi közül, hiszen teljesen új dologgal nagyon ritkán találkozik az ember, akár könyvekről, filmekről vagy egyéb megjelenésről van szó. Végig kellett gondolnunk, hogy mégis mik és milyen módon befolyásoltak minket, mennyire is hasonlít könyvünk az egyes ismert franchise-okra, és mégis miben tér el azoktól ‒ mi az, ami egyedivé teszi.

A Szektor krónikáit talán legjobban a távoli, de mégis realisztikus sci-fi-képe emeli ki a többi közül, vagyis találkozhatunk távoli bolygókkal és hihetetlen technológiákkal egy mégis észszerű és alaposan kigondolt világban. Mindezt kombináltuk az emberfeletti képességekkel, de ugyanakkor az egész univerzum megtartotta a realitásérzetet, hogy valóban létezhetne ez a világ 500 év múlva.

Összességében, sokat gondolkodtunk és próbáltuk megfogalmazni az interjú során, hogy mégis mi tudja megfogni az olvasót A Szektor krónikái esetén, de nagyon élveztük a folyamat minden pillanatát!

Április 4-én megtartottuk hivatalos könyvbemutatónkat is, ahol rengeteg kérdésre válaszoltunk, valamint a résztvevők megtudhattak kicsivel többet az Ad Librum Kiadóról is. Nagyon izgultunk, de nagyon jól éreztük magunkat az esemény alatt, és örömmel vettük a kérdéseket és az érdeklődést. Akik ott helyben vagy internetről már beszerezték vagy be fogják szerezni a könyvünket, azoktól mindenképpen várjuk róla az őszinte visszajelzéseket moly.hu oldalon.

A következőkben is lesz dolgunk bőven, mivel például részt veszünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is. Április 22-én (szombaton) 13 és 14 óra között tartunk dedikálást a helyszínen. Várunk minden érdeklődőt! 🙂

Ezenfelül várjuk a kritikákat a könyvünkről, amikre természetesen azonnal reagálunk is, ahogyan a rajongói kérdésekre és reakciókra is! Ehhez segítségül elindítottuk a könyv Facebook-oldalát is.

 

A három hatalom

A legrégebbi és összességében legnagyobb hatalom a földi központú Unió. Ez a szövetség már a 22. század óta létezik. Állt korábban több kolóniából is, mint a könyv idejében – ezek szakadtak le, és lett belőlük a másik két hatalom: a Kereskedelmi Szövetség és a Barnard-csillagrendszer.

Az Unió jelenleg két csillagrendszerben uralkodik: a Naprendszerben és a Szíriuszban. Az emberiség szülőcsillaga körül az évszázadok során több bolygón is létesítettek kolóniákat a Földön kívül: a Marson, a Vénuszon és jó néhány űrállomáson, valamint Holdon. A Földön a városok gigantikus megapoliszokká nőttek össze, ám az új életvitelnek köszönhetően csak nagyon kevesen mozdulnak ki otthonaikból, így az utcák kihaltnak mondhatók, csak néha egy-egy jármű vagy drón töri meg a csendet. A többi bolygón ez még nem annyira jellemző. A Marsot sikerült Föld-szerűvé terraformálni, füves részekkel és felszíni vizekkel. A kis gravitációt az épületekben mesterségesen erősítik, a káros kozmikus sugarakat pedig a bolygót körbeölelő plazmapajzs fogja fel. A Vénusz felszínén csak egy, erős védelmekkel rendelkező tudományos kolóniát építettek, a civil lakhelyek az igen sűrű légkör felső rétegein úsznak. Ezeken kívül számos űrállomás is épült a nagyobb bolygók köré. A legnagyobb ilyen a Terra Superna nevű létesítmény, amely az évek során hatalmas méretűre nőtt a folyamatos hozzáépítéseknek köszönhetően, így ez az űrállomás rendelkezik a legnagyobb lakossággal, több mint nyolcszázezer fővel. A Szíriusz rendszerben az egyetlen kőzetbolygóra, a Paradicsomra építettek kolóniákat, ahol az ég folyton borult, de a csillag erős fénye jóvoltából így is szinte nagyobb a világosság nappal, mint a Földön tiszta időben. Mikor az első telepesek megérkeztek a 23. században, az égitest leginkább a Vénuszra hasonlított forró és sűrű légkörével, de idővel sikerült lakhatóvá terraformálni. Az itteniekre mondják, hogy ők a nagy kutyák, vagy hogy errefelé minden egyes percben kánikula van.

Az Uniót a Tanács irányítja, mely egy kis létszámú, neves szaktekintélyekből álló szakértői kormány. Ezeket a személyeket a kolónia delegáltak szavazzák meg négyévenként, akiket a helyi delegáltak jelölnek, őket pedig az állampolgárok választják meg.

A gazdaság államilag vezérelt; az egységes, digitális pénznem az Euro: az Unió területein mindenhol elfogadott csillagközi valuta.

A másik nagy erő a Kereskedelmi Szövetség, vagy KSZ. Ők az Alfa Centauri és a Ross 128-as rendszereket tartják irányításuk alatt, és a második űrháború végén, a 24. században váltak ki az Unióból.

Az Alfa Centauriban a jelentős kolóniák mind az Olümposz bolygón vagy a körül vannak. A planéta szinte egész felszínét óceán borítja, aminek vizén a folyamatos szuperviharok több tízméteres hullámokat gerjesztenek vérfagyasztóan intenzív villámok közepette. Az egyetlen szigeten terül el Stormville hatalmas városa, amit egy energiapajzs véd a természet támadásaival szemben. Az óceán fenekén épült még egy Poseidon nevű víz alatti kolónia is, ahol titokzatos, vagyonos egyének élhetnek.

A Ross 128 vörös törpecsillaga körül több kőzetbolygó is kering, de ezek közül a végül Indiának elnevezett planétán épültek csak a vékony, régi Mars-szerű légkörtől elzárt kolóniák, melyek folyamatos élelmiszer- és vízutánpótlásra szorulnak más bolygókról.

A KSZ-t a legvagyonosabb, legnagyobb cégekkel, legtöbb befolyással rendelkező mágnások irányítják, akik bizonyos időközönként inkognitóban ülnek össze virtuális térben, hogy megbeszéljék az aktuális helyzetet és teendőket, fejleményeket.

Egységes valutájuk nem létezik, inkább hatékony cserekereskedelem fejlődött ki a felek között.

Mindezektől a Barnard-csillag kolóniái függetlenedni tudtak a feljebb is említett háború után, egymással azonban szövetségre léptek, és Független Kolóniáknak kezdték el hívni magukat, amit aztán az Unió és a KSZ is kénytelen volt elismerni. A városok nagy része a Földre nagyban hasonlító Menedék bolygón található, kettő pedig az inkább börtönnek használt sötét, kopár, forró és a földinél csaknem kétszer erősebb gravitációjú Úttörő bolygón.

Minden város a méretétől függően bizonyos számú szenátort küld a Kolóniákat irányító 300 fős Szenátusba, ami felel az egységes kormányzásért. Egy szenátort különleges mentelmi jogok illetnek meg, amik mandátumuk lejártakor elvesznek, és az ezalatt elkövetett esetleges bűncselekményekért ekkor kell felelniük.

Egységes digitális pénznemük a barnardi dollár. –

A „Szektor” kialakulása, vagyis honnan jött az ötlet?

Az egyik első kérdés, amivel általában egy írót megtalálnak, hogy miért is kezdett írni.

Mi is többször belefutottunk már ebbe a kérdésbe, és lényegében ugyanúgy indult a dolog mindkettőnk esetében. Gyermekkorunkban is megfogtak minket a science fiction és az emberfeletti képességekkel rendelkező lényekről szóló történetek. Elsőként a különböző számítógépes játékok, valamint a tévében adott képregény-adaptációs rajzfilmek és anime-ok (például Dragon Ball, valamint a Dragon Ball Z), illetve a Star Wars eredeti trilógia és a Star Trek-sorozatok hatottak ránk a legjobban.

Az internet elterjedésével lassan bővítettük ismereteinket és újabbnál újabb sorozatokat, filmeket és játékokat fedeztünk fel, amikben jó karaktereket, ötleteket, fordulatokat és technológiákat találtunk, ráadásul ezek nemcsak a science fiction műfajban lévő művekre volt igaz, hanem rengeteg jelenben játszódó vagy éppen fantasy alkotás is szolgáltatott érdekes témákat és ötleteket. Minden megismert történetben láttuk a pozitív tulajdonságokat és a hibákat is, és idővel próbáltunk a számunkra jónak látott ötletekből és a saját elképzelésekből saját történeteket alkotni.

Külön-külön ugyan próbálkoztunk az írással, de nem éreztük elég jónak azokat, amiket csináltunk, mert tapasztalatlanok voltunk ezen a téren, és nem nagyon volt kinek megmutatni, amiket készítettünk egy esetleges másodvélemény miatt. Végül egymással is megosztottuk ezeket az ötleteket, és úgy láttuk, mindkettőnknek vannak jó elképzelései. Ekkor döntöttünk úgy, hogy együtt kéne valami közöset alkotni, felhasználva egymás ötleteit, és finomítani azokon, amiben valamelyikünk hibát lát. Egyikünk egy jövőben játszódó sci-fit képzelt el, a másikunk pedig inkább az emberfeletti képességekre épített volna a saját elképzelésében, és végül ezt a két koncepciót építettük egybe, és találtuk ki mögé a történelmet, hogy miként jutunk el a könyv szerinti jelenbe. Így született meg „A Szektor”. Ez nagyjából kilenc évvel ezelőtt történt.

Azt már viszonylag korán eldöntöttük, hogy milyen technológiai és társadalmi felépítéshez kell eljutnunk ahhoz a ponthoz, ahol a könyvben majdan leírt történeteink játszódnának, így elkezdtük az idővonal felépítését. Figyelembe vettük az emberiség fejlődésének és konfliktusainak múltbéli alapjait, így tartva egy hihető jövőkép felépítését. Fontos pont volt a történetben és magában az egész világ kialakításában, hogy minél inkább egy realista sci-fit alkossunk, ahol minden technológia és történés mögött egy felépített és jól kitalált rendszer áll, ami alapján el lehet képzelni azt, hogy a könyvben megismerhető világ valóban létezhetne. Mindezeket és az előre meghatározott kiindulási pontunkat figyelembe véve a könyvben leírt történetünk kezdetéhez nagyjából ötszáz évvel kellett előremennünk a jövőbe.

Az elmúlt években többször is átnéztük a Felbukkanás című kötetünk történetét, és módosítottuk/javítottuk bizonyos helyeken, felhasználva a közben szerzett írói tapasztalatainkat és az újonnan kitalált ötleteinket. Kiadással is próbálkoztunk korábban, de nem találtunk megfelelő konstrukciót, egészen a tavalyi év végéig.

És most itt vagyunk, a könyv elkészült, és úgy érezzük, hogy mindent beleadtunk, amit az elmúlt tizenöt-húsz év alatt tanultunk egy jól működő világ és az egyedi karakterek, valamint az izgalmas történetek megalkotásáról. Aki szereti a sci-fit, az emberfeletti erővel rendelkező lényekről szóló történeteket, és a részletesen kidolgozott világban játszódó izgalmas cselekményt, azok számára, úgy érezzük, mi mindent megtettünk, hogy ezt biztosítsuk, és hisszük, hogy mások is megtalálják majd mindazt (vagy akár többet is!), amit várnak a mi könyvünktől.

Mi is az „A Szektor”?

A könyv címében és a szövegben is előfordul a szektor szó, de mit is jelent ez esetben?


A 23. század óta az emberek lakta csillagrendszerek gyűjtőneve a Szektor. Hasonlóan használják, mint ma a világ szót.

Az elnevezés a második kolonizációs korszakban (2230–2305) tűnt fel először. Azóta elterjedt, és minden ember számára köztudott és természetes fogalommá vált.

A Szektor jelenleg öt csillagrendszerből tevődik össze: Szol (Naprendszer), Szíriusz, Barnard-csillag, Alfa Centauri és Ross 128. Ezek közül a Szol és a Szíriusz az Unió, az Alfa Centauri és a Ross 128 a Kereskedelmi Szövetség fennhatósága alatt áll, a Barnard-csillagrendszer pedig független.

Ezeken kívül még más csillagok körül is előfordulnak emberek, de azokban nincsenek állandó kolóniák, csak bányászat folyik.

2401-ben felbukkant egy zászló-koncepció is a Szektorra, melyet azóta félhivatalosan mindenhol elismernek.